Szegedi szervezetet épít a mozgalommá alakuló Független Diákparlament

2019. december 02. - Kristóf Tarnay

Mivel a kormány nem kíváncsi a diákság javaslataira, a parlamentáris forma és a javaslatcsomagok írása helyett figyelemfelhívó és jogvédő diákmozgalomként folytatjuk - többek közt Szegeden is, együttműködésben a Szegedi Civil Hálóval.

39940272_1167488923401443_4852438151051870208_o.jpgOrszágjáró turnén az FDP Szegeden tavaly nyáron (Fotó: Koszta Amina)

A Független Diákparlamentet megalapító fiatalok - többségében az akkori keretszám-csökkentések miatti nagy diáktüntetések szervezői - hiánypótló szervezetet indítottak el a semmiből. Magyarországon ugyanis nem volt olyan folyamatosan működő civil diákképviselet, amelyet akkor elkezdtek szervezni. Az FDP “hibrid” felállásban, parlamentáris struktúrájú civil társaságként működött, melybe a területi alapon választás során bekerült diákok évi két plenáris ülésen vitatták meg az oktatásügy általuk és környezetük által tapasztalt problémáit. Ezekre javaslatokat alkottunk, melyekből egy 80-100 pontos javaslatcsomagot állítottunk össze az oktatáspolitikai döntéshozóknak

Ők azonban ahogy diákképviseletünk egyre ismertebb és “nagyobb lefedettségű” lett, nem hogy egyre jobban, de abszurd módon éppen egyre kevésbé vették ezeket figyelembe. Az első évben még - bár olykor egyedi érveléssel elutasítva azokat, de - egyesével válaszoltak a felvetett javaslatainkkal, az utóbbi időben pedig már annyit válaszolnak csupán, hogy “Soros bábszínháza vagyunk”, amely képtelen vád.

Emellett azt is tapasztaltuk, hogy bár a tagságból álló plénum az évek során jelentős részben lecserélődött, a legfontosabb problémáknak egymástól függetlenül ugyanazokat találtuk, azok ugyanis nem oldódtak meg. Ilyenek a túlterheltség, a nem korszerű tantervek és felszerelés, a diákok esélyegyenlőségének sokszoros sérülése, az alulfizetett tanárok, a tanulókat biodíszletnek használó politikusok és a minden fölött álló központosítás. 

Így tovább kellett lépni. Ez a parlamentáris képviseleti forma ugyanis kifejezetten hatékony tudna lenni egy olyan kormányzat mellett, amelyik érdemben számba veszi és tárgyal a társadalom önszerveződő csoportjaival, de immáron fél évtizede tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi hatalom nem ilyen. Ezért a jövőben az egyébként jellegéből adódóan elég bürokratikus képviseleti helyett gyorsabb reagálású, akcióorientált, részvételi mozgalomként folytatja az FDP. Ezzel együtt fokozatosan a nevünk is megváltozik Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalomra (ADOM), hiszen szeretnénk alternatívát mutatni és nyomást gyakorolni egy olyan oktatási rendszerért, amely annak leginkább közvetlenül érintett résztvevőit, a diákokat helyezi a középpontban. Ezt pedig egy modern mozgalommal szeretnénk elérni, a szabad oktatást pedig mindannyian adjuk!

Az elmúlt években ugyanis számos sikert és részeredményt elértünk. 

  • Megjelenítettük a diákságot a médiában oktatásügyi kérdésekben - korábban erre ugyanis nem volt lehetőség, az ilyen híradásokban, újságcikkekben a tanárok és a szülők tudták elmondani a véleményüket az iskolarendszerrel kapcsolatos döntésekről, hiszen nekik voltak szervezeteik, akik ezeket megtették.
  • Jogsértéseket lepleztünk le és akadályoztunk meg - ilyen volt a komáromi szégyenfal esete, ahol a faliújságon tették közszemlére azoknak a névsorát, akik valamilyen szankcióban részesültek, ezzel megalázva ezeket a diáktársainkat. Miután nyilvánosságra hoztuk az esetet, az iskolavezetés megszűntette a jogsértést.
  • Megmutattuk, hogy súlyosan tévednek, akik szerint az általunk képviselet problémafelvetések és javaslatok a diákság csupán szűk körének a véleménye. A tavaly év eleji sok ezres diáktüntetések során látható volt, mennyien álltak ki mellettük.
  • Részben ennek is köszönhetően más, az oktatásügyben dolgozó civil- és szakszervezettel közösen elértük az érettségin a kronológiás történelematlaszok használhatóságát, az első sikeres nyelvvizsga ingyenességét, és az elhamarkodott nyelvvizsgatörvény elhalasztását.

A jövőben ezeknek a projekteknek az előtérbe helyezésével fogunk tovább dolgozni diáktársaink érdekérvényesítéséért egy nyomásgyakorló, reprezentatív és kreatív diákmozgalomként. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni az informálásra, a média jelenlétre, a jogsértések elleni küzdelemre, együttműködésre más civil szervezetekkel szerte az országban és a fenntartható oktatás kérdésére is.

Elsőként Magyarország három legnagyobb városában, Budapest és Debrecen mellett Szegeden indít helyi szervezetet az FDP/Adom, szoros operatív és stratégiai együttműködésben helyi civilekkel, esetünkben a Szegedi Civil Hálóval.

Az érdeklődő diákok jelentkezését a diakparlament.hu/tagfelvetel oldalon várjuk december 6. péntekig!

A szegedi jelentkezők felvételi eljárása most szombaton délután fog zajlani.

A hír mindenkié

A fenti szlogent az azóta az Orbán-Simicska-médiaháború áldozatává váló hazai Metropol újság használta. Mikor középiskolába jártam a Tömörkénybe, minden reggel ott osztogatták nekünk a lapot, az egész suli olvasta, fejtette benne a sudokut, mindennapjaink meghatározó kellékévé vált. Én is minden reggel azzal érkeztem be, volt, hogy felhúztam magam valamelyik híren és blogbejegyzést írtam róla. Amikor az egyik osztálynak saját magukat kellett egy plakáton rajzzal jellemezni, oda is felekerült az újság és a benne közösen fejtett rejtvények. 

A lap az utolsó szóbeli érettségim napján jelent meg utoljára. Egészen dermesztő volt így lezárni ezt a korszakot. Azóta egyre kevesebb a hazai a nyomtatott sajtóban a minőségi ingyenes újság. Sokan vannak, akik nem tudják vagy nem akarják megvenni pénzért a fizetős lapokat, mások viszont csupán a kukába dobják, vagy otthon halmozódik fel kupacokban, miután már elolvasták azokat (én ez utóbbi kategóriába tartozom). Adódik hát a lehetőség, hogy ahogy az élet egyre több területén az autózástól a szállásfoglalásig, érdemes ezt is a megosztásra alapozni. 

Mi a Szegedi Civil Hálónál hiszünk abban, hogy a minőségi sajtót, ha megosztjuk egymással, az hozzájárul Szeged amúgy is egyre élénkebb és pezsgőbb szellemi életéhez. Ezen túl segíti a sokszínűbb tájékozódást, amire a visszhangkamrák korában olyan nagy szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Ezért hoztuk létre az ÚjságCsere pontot a szegedi Zöld Terasz közösségi tér bejárata mellett, a Földváry utca 3. alatt (a Véradó Központtal szemben), ahol a rendezvényeink nagy részét tartjuk.

75246736_155324505865107_3619049832859041792_o.jpg

Itt, aki elmegy, éppen az egyetemre órára, munkába, hazafele vagy éppen egyik rendezvényünkre igyekszik, elvehet egyet az ott megosztott sajtótermékek közül, és aki vett olyat, amelyet már elolvasott, itt „el tudja hagyni” úgy, hogy az másoknak még érték lehessen. A jelenleg folytatódó Gondolj másképp a jövőre! rendezvénysorozatunk most pénteki eseményére érkezők például ezt már biztosan igénybe tudják venni.

Kövess bennünket Instán is!

A papi melegkonverzió mossa kezeit

Szeptember közepén az első híres-hírhedt adás után újra nekifutott az M5 a melegkonverzió témájának, hiszen nyilván egy valamire való csatornaigazgató sem hagyná ki, hogy a csatorna egyszer kikerült a Mezzo és a Bartók Rádió csendesen elfeledett társaságából, mindjárt a leganyázósabb természetű politikai viták középpontjába. Mellesleg szürreális, hogy a túltolt píszí miatt egy pillanatra tényleg úgy tűnhet, hogy van a valóságnak olyan szeglete, amelyet a mindent leuralni szándékozó túltolt államgépezet politikailag motivált médiájában jobban elő mernek vezetni, mint az óvatos, a szakmai kánont patikamérlegen betartó nemzetközi hírcsatornáknál. Persze lehet, azért, mert épp a melegek az aktuális kommunikációs ellenségek, és mert az ilyen beszélgetéseket leegyszerűsítve és félreértve mindjárt táptalajt is adhatunk a “konzervatív” családmodellnek (értsd: aki nem fér bele a gyermeteg, valóságtól elrugaszkodott világképünkbe, azokról nem veszünk tudomást), de akkor is érdekes.

A műsorból így utólag csupán egyetlen mozdulatot emelnék ki. Ez pedig, amikor Hodász András katolikus pap arról beszél, hogy hozzá maguktól jönnek oda homoszexuális emberek, hogy rosszul érzik magukat “a bőrükben” ezzel a tulajdonságukkal és meg szeretnének változni. Hangsúlyozza, hogy ő senkire nem kényszerít rá semmit, és egyébként is egy sima mentorálást sem vállalna annál, akit apuci-anyuci kényszerrel helyez oda. Idáig majdnem rendben is lenne, csak egyetlen apró kérdés fölött siklottunk el elegánsan.

Nevezetesen hogy miért is érzik magukat rosszul?

Talán nem azért érzik magukat bűnösnek és/vagy beteg, sérült, deviáns embernek, mert az, ahogy szeretnek, az néhány vallási fundamentalista csoport gyermeteg és a valóságtól elrugaszkodott világképébe nem fér bele? Vajon független ez attól, hogy az egyházak és a csak elvben szekuláris Közép- Kelet-Európai államok és szellemi hátországuk évszázadokon keresztül azt sulykolták a köztudatba, hogy ők a puszta létük és szerelmük megélése által bűnösek és/vagy beteg, sérült, deviáns emberek? Nyilvánvalóan nem.

Képzeljük el, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a hatalommal, befolyással, autoritással, presztízzsel, hagyományokkal rendelkező intézmények, emberek, lelki és világi vezetők évszázadok óta azt harsogják, hogy kék szemmel élni bűn. Pontosabban később már kicsit finomítanak rajta, kék szemmel születni nem bűn, de életed végéig tartsd csukva a szemed, mert ha ránézel valakire, az bűn. Kék szeműnek lenni pedig deviancia, elhajlás, a kék szem valami undorító, elborzasztó dolog, amire jobb ránézni sem (nem hogy plakátokon kék szemű embereket ábrázoljanak!). Nos, ezek után ugyanezek az emberek ezekhez a csoportokhoz közel álló médiumokban elkezdenek veszélyes, tudományosan nem igazán bizonyított, inkább cáfolt módszereket promózni, amelyekkel át lehet színezni a szemünket. Majd mikor fokozatosan odasereglenek hozzájuk a lesütött szemű kékszeműek, széttárják a kezüket: vajon nem maguktól érkeztek-e? Nincs itt semmi látnivaló.

Nem volna arcpirító álszentség ez? 

Hiszen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy miattuk, az általuk sulykolt propaganda miatt érezték magukat rossznak, bűnösnek, és elképesztő képmutatás ezután azt mondani: maguktól csukták be a szemüket, mert undorítónak találták annak színét.

Éppen ez történik most. 

Az egyházak ma már nem szerepelnek a legnagyobb véleményformálók közt nemzetközileg, de a kirekesztő ideológiákat (általában stratégiai megfontolásból) terjesztő államok, és a kötelező jelleggel befizetett adóból kitartott propagandamédiájuk például igen. Ezek után ha Hodász atya nem is stigmatizált személyesen egyetlen meleget sem (ezt mondjuk a Biblia nem ortodox, szó szerinti értelmezésével megoldhatta), akkor is roppant álszent, amit mond. Hozzá nem önként érkeznek emberek, és nem maguktól érzik magukat rosszul csak azért, mert azok, akik és úgy szeretnek, ahogy. Az ő által is képviselt egyház tanításának és évszázados tevékenységének oroszlánrésze volt abban, hogy ez a homofób közbeszédet és gondolkodásmód kialakult, és ha LMBT+ emberek rosszul érzik magukat, mert azok, akik, akkor az igen jelentős részben emiatt a káros hatás miatt van, amit sajnos nem lehet pár év alatt meg nem történtté tenni.

Kell-e hit az erkölcshöz?

Korábban a Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! rendezvénysorozatának keretein belül az LMBT+ emberekről már beszéltünk, most az ateistákkal és a humanistákkal folytatjuk polgártársaink megismerését megcélzó rendezvénysorozatunkat. Részletek itt, Facebook-esemény erre. Aki nem használja a nagykönyvet, itt is megtalálja.

Tarnay Kristóf Ábel

Az ateistákkal és a humanistákkal folytatódnak a Szegedi Civil Háló polgártársaink megismerését célzó beszélgetései

Novemberben jön a Gondolj másképp a jövőre! második eseménye!

A Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! eseménysorozata tavaly év végén már kísérleti jelleggel elindult. Akkor az LMBT+ emberekről volt szó, most az ateistákról és a humanistákról szóló beszélgetéssel folytatódik a sorozat november 15-én 19 órától a szegedi Zöld Terasz közösségi térben (6722, Szeged, Földváry u. 3.).

A meghívott vendégek Gálity Hristifor, a Magyar Humanista Társaság tagja és Waldmann Tamás, a Magyar Ateista Társaság tagja. A beszélgetésen szóba kerül az ateizmus és a humanizmus mibenléte, eredete, viszonya az erkölcshöz és az ateofóbia, azaz a nem hívőkkel szembeni kirekesztés is.

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/2460535100937115/

gmj_ateizmus_cover.jpg

Eseménysorozatunk célja, hogy megismerjük egymást címkézés és előítéletek helyett a “velünk beszélj, ne rólunk!" gondolat jegyében. Beszélgetéseink középpontjában nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett kisebbségek állnak, és nem csak arról fogunk beszélgetni, miért probléma az előítéletes hozzáállás és a kirekesztés.

Célunk inkább polgártársaink és egymás történeteinek megismerése.

A Szegedi Civil Háló helyi progresszív civil szervezet. 2018. nyarán alakult, civil közösségszervezés során, és az elmúlt, immáron több mint egy évben számos sikeres és sokszor hiánypótló újdonságokat felvonultató projekt van mögöttünk. Szerveztünk szemléletformáló rendezvényeket, beszélgetéseket, demonstrációkat, indítottunk blogot és podcast-sorozatot, városunkban mi indítottuk el, koordináltuk az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtést is.

Vigyázat! Messengeren próbál pénzt kérni szervezetünk nevével visszaélve

Olyan eset jutott a tudomásunkra, melyben egy személy a Szegedi Civil Háló nevével visszaélve próbált emberektől Messenger-üzenetekben, illetve telefonhívások során pénzt szerezni. Szervezetünknek semmi köze az illetőhöz, sosem szoktunk és nem is fogunk ilyen módon adományokat kérni, igyekszünk jogi megoldást találni a problémára.

daniel-korpai-1423734-unsplash.jpgAz illető azt mondta, hogy szervezetünknél dolgozik, ami túl azon, hogy nem ismerjük (és a profilja szerint egyébként nem is Szeged környékén lakik), azért is abszurd, mert szervezetünkben kizárólag önkéntes tagok végeznek munkát, fizetett alkalmazottaink jelenleg nincsenek. Ezeket a pénzkérő privát üzeneteket vélhetően többeknek is elküldte a közösségi médiában, de volt olyan is, akivel telefonon is beszéltek, és ennek során kérte, hogy utaljon neki a számlájára pénzt. Az egyik ilyen pénzkérő üzenet címzettje tájékoztatott minket minderről, innen tudunk az esetről. Azóta bizonyítékunk is van róla, ebben az esetben is azt mondta, nálunk dolgozik, és profilján is szervezetünk van megadva munkahelyként, amit sajnos a Facebook nem tesz lehetővé, hogy mi eltávolítsunk onnan.

A Szegedi Civil Háló támogatói adományokat kizárólag átlátható, jól hangsúlyozott módon, elsősorban rendezvényeken, adománydoboz formájában szokott gyűjteni. Tervezünk a jövőben online közösségi finanszírozási lehetőségeket is bevezetni, de személyesen, privát üzenetek, megkeresések formájában eddig sem kértünk és a jövőben sem kértünk senkitől támogatást. Jelenleg igyekszünk megnyugtató jogi megoldást találni erre a mindenki számára kellemetlen helyzetre.

Szervezetünk 2018. nyarán alakult, civil közösségszervezés során, és az elmúlt, immáron közel egy évben számos sikeres és sokszor hiánypótló újdonságokat felvonultató projekt van mögöttünk. Szerveztünk szemléletformáló rendezvényeket, beszélgetéseket, demonstrációkat, indítottunk blogot és podcast-sorozatot, városunkban mi indítottuk el, koordináltuk az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtést, mellyel utoljára május 22-én pultoztunk a Klauzál téren, ahol tavaly augusztus végén elkezdtük, és amelynek utolsó íveit tegnap juttattuk el a kezdeményező Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőhöz.

Jelenleg folyik a nyári és az őszi programjaink tervezése, szervezése. Folytatjuk Gondolj másképp a jövőre! c. szemléletformáló rendezvény-sorozatunkat, melyben félreértett társadalmi csoportokkal kapcsolatos előítéleteket igyekszünk lebontani, tervezünk filmvetítéseket, vitákat, kulturális rendezvényeket és újmédiás jelenlétünk megerősítését is.

Dúró Dóra megpróbálja a lehetetlent: többet ártani a fiataloknak a Fidesznél

Arról már előző posztomban írtam, miért elképesztő baromság az értelmezhetetlen melegpropagandára hivatkozva megpróbálni tiltani az LMBT-diákokkal kapcsolatos racionális helyzetkezelő előadásokat, de most Dúró Dóra által a médiában körbefutott a javaslatuk, amelyet tényleg beadtak, és - atyaég - még nagyobb kreténség, mint amit elsőre előadtak.

Az ugyanis egy várható dolog volt, hogy azokat a képzéseket, amelyek az általuk keltett gyűlöletet próbálják meg értelmesen kezelni, majd megpróbálják meggátolni - hogy is nézne ki, ha nem üvöltve buziznánk egy meleg srácra, akit épp most vertek meg, mert kiderült, hogy egy fiút szeret, hanem leülnénk és higgadtan átbeszélnénk az egészet - de mint kiderült, Dúró Dóra és butácska pártja életében öt másodpercig látott melegeket, ameddig sikerült átkapcsolni a pornót (copyright), ezért azt hiszi, hogy azért, mert szexuális kisebbségek, ezért életük kizárólag a szexualitásból áll, tehát attól melegek, hogy egész nap saját nemükkel dugnak. Nem is nagyon képzeltem ennél szofisztikáltabbra egy mihazánkos világnézetét, de ezáltal sikerült egy amúgy is földön fekvő területbe belerúgni: az iskolai szexuális felvilágosításba.

Külföldön sem sokkal jobb a helyzet, de mi gyakorlatilag nem állunk sehogy, sok iskolában egyáltalán nincs szexuális felvilágosítás, ahol van, azt is nagyjából úgy lehet elképzelni, ahogy megjelent a South Parkban, a szülőknek is kínos a gyerekükkel a témáról beszélni, ezért végeredményképpen a gyerekek többsége 10-12 évesen netes pornóból ismerik meg a szexualitást annak műfajából következő nyers, erőszakos, tárgyiasító, lelketlen és felelőtlen mivoltában. Senki nem beszél arról nekik, mi miért történik, hogy érdemes, hogy jó mindkét félnek, inkább tabusítjuk, elhallgatjuk, Dúró Dóra pedig most megpróbálja meg is nehezíteni.

Ja, például a normális fogamzásgátlásról sem beszél senki, pedig ha nem így lenne, azzal valóban lehetne csökkenteni az abortuszok számát, ami jóval hatásosabb lenne a szívhang-játszásnál. 

Toroczkai László kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy artikulálatlan buzizás helyett értelmes válaszok szülessenek az LMBT-diákokkal kapcsolatos helyzetekre

Örülök, hogy hozzájárulhattunk ahhoz, hogy kimutatta valódi, kőkeményen homofób énjét Ásotthalom polgármestere és pártja

Kezdjük talán ott, hogy nem én és nem a Szegedi Civil Háló szervezi a Melegség és megismerés elnevezésű, pedagógusoknak önkéntes jelleggel civilek által tartott, és az LMBT-diákok meglévő problémás élethelyzeteire értelmes választ adni kívánó projektet. Az, hogy olyannyira összemostak velük, hogy a nevet beütve a keresőbe egyre inkább magunkat, vagy konkrétan magamat találom meg, egyfelől vicces és mutatja a fegyvertelen pártos sajtó groteszkségét, ugyanakkor nagyon megtisztelő is, hiszen egy nagyon jó kezdeményezésről van szó, amely hatalmas ellenszélben próbál értelemmel harcolni az agyatlan buzizással szemben.

Toroczkai Lászlóék pártja, a Fidesszel csöppet sem összefonódott Mi Hazánk Mozgalom erre törvényjavaslatot nyújt be az országgyűlésbe, amely megtiltaná a "homoszexuális propaganda" terjesztését az iskolákban. Erre mondják nálunk, gyíkoknál, hogy "it's wrong on so many levels", azaz amikor egy állítás annyi hülyeséget tartalmaz, hogy azt se tudod, hol kezdd el kifejteni. Ja, és érdekes módon a kormányközeli sajtó ezt a nyilvánvaló és gyakorlatilag nem is titkolt homofóbiát érdekes módon nem kéri úgy számon a párt volt jobbikosain, mint teszi azt - teljesen jogosan - a jelenlegi jobbikosokkal.

Na, de tényleg kezdjük az elején. A szexuális orientáció, azaz, hogy ki iránt érzek vonzalmat, bár egyesek szerint nem ekzakt, inkább egy skálán ábrázolható dolog, semmiképpen nem választás kérdése. Azaz nem tudok úgy dönteni, hogy holnaptól meleg leszek, és az LMBT-embereket sem lehet átnevelő-táborokban "kigyógyítani" orientációjukból, ez az elmúlt évszázadokban általában csak nagyon sok ember megnyomorításához vezetett, az ilyen procedúrák gyakran torkollottak az elszenvedő fél öngyilkosságába, de természetesen "eredményre" nem vezettek, hiszen a szexuális orientáció nem választás kérdése, az adottság. (Más kérdés, hogy ezeket az áltudományos téziseket még ma is hangoztatják, de nem csak elborult alufóliasisakos szubkultúrákban, hanem például a közszolgálati tévé "kulturális" csatornáján.)

Ennél fogva nem lehet propagálni, ahogyan a kékszeműséget sem, az alacsony testalkatot sem, és még sorolhatnám. Nem tudok meleg lenni azért, mert láttam egy nagyon fasza propagandát, az egész értelmezhetetlen képtelenség. Egy valamit lehet propagálni: a megismerést, és hogy meglévő helyzetekre gyűlölködés helyett értelmes válaszokat adjunk. Ugyanis - mivel a szexuális orientáció nem választás kérdése, hanem kialakul - így vannak LMBT-diákok, ha tetszik ez Toroczkai Lászlónak, ha nem. 

Ők iskolába járnak, ott pedig problémákkal szembesülnek, mint kirekesztés, gyűlöletkeltés ellenük, rejtőzködés kényszere, verbális és fizikai agresszió csak azért, mert azok, akik (erről olvasnivaló például itt és itt). Ez persze Toroczkai és a hozzá hasonló zsebnácik áldásos tevékenységének eredménye, akik az elmúlt pár évtizedes romboló tevékenységükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy most itt tartsunk. 

Az a program, amelyet éppen jogszabályokkal szeretne betiltani, az tehát éppen az általa okozott károk ártalamcsökkentésén dolgozik, nevezetesen, hogy a már meglévő konfliktusokat, problémás helyzeteket értelmesen, ésszel lehessen kezelni. Megértem persze, hogy ő ebben ellenérdekelt, hiszen ha esetleg a diákok azzal a szemlélettel szembesülnek, hogy a másik megbélyegzése és az artikulálatlan buziző üvöltözés és az erőszak helyett meg lehet ismerni a másikat, ráébredhetünk, hogy amúgy épp olyan ember, mint én vagyok, ezért nem kell utálnom, és a kérdéses helyzeteket értelmesen, racionálisan is meg lehet oldani, akkor minden bizonnyal gyorsan elfogy az amúgy sem túl népes szavazótáborának utánpótlása.

Én a kérdésben mindig ugyanazt az álláspontot foglalom el. A kormányközeli pártos sajtó ezért hol Piedesztálra emel, amikor éppen a szegedi szocialistákkal kerülök emiatt szembe, hol az objektivitás álcája mögé próbál a komment szekció csürhéje elé vetni. Hol engem próbál revolverezni azzal például, hogy a Jobbik homofób, hol a Jobbikot azzal, hogy én nem vagyok az. Sajnálom, hogy a makói önkormányzati képviselő úrnak csak a legkomformistább elutasításra tellett, de az én véleményem nem változott. Senkit nem érhet olyan dolgok miatt hátrány, amelyről nem tehet, amelyre nincs befolyással. Ma Magyarországon az LMBT-emberekkel ez történik, ami elfogadhatatlan és polgári jogállamban tűrhetetlen. 

Ezért önkénteskedem a Pride-on, ezért állok ki a házassági egyenlőség mellett, és ezért foglalkozom az LMBT-emberek nehézségeivel régóta újságíróként és civil aktivistaként egyaránt - függetlenül attól, hogy a valójában csak a saját pillanatnyi érdekeiket néző pártos médiumok és politikusok ezt milyen előjellel tüntetik fel.

Csak egy dolgot nem értek: tényleg olyan ultraliberális dolog lenne megismerni egymást?

Így torzít a SzegedMa

A Jobbik “botrányairól” írtak cikket - nem meglepően a KESMA többi médiumához hasonlóan nyilván pörgetniük kell a sztorit. Ez volt az első cikkük, ami megjelent a témában. 

Ebben az szerepel, hogy engem állítólag megkerestek, de nem reagáltam. Ez azért furcsa, mert nem találtam se a saját levelezésemben, sem a Szegedi Civil Hálóéban. Mikor sikerült elérnem a lap felelős szerkesztőjét, ő azt mondta, szervezetünkhöz egy régebbi címük volt meg, ami elég furcsa, viszonylag fiatal szervezetként eddig ez az egy mailcímünk volt. Mindegy, elküldtem eddigre már magamtól a reakciom a témában és végül többszöri kérésre frissitették vele a cikket a végén.
(Mondjuk a nyomtatott Déli Szóban nagyon vicces lett, mert a “frissítés xy dátum” kivételével az egész cikket átemelték printbe, aminek eredménye az lett, hogy egyszer arra panaszkodnak, hogy a Háló nem nyilatkozott, majd két bekezdessel lejjebb ott van, hogy én a Háló alapítója azt nyilatkoztam, hogy...)

Már az eredeti cikkben hozzám kapcsolt idézés is necces volt, hiszen fontos elemeket nem említett a válaszomból, de ott az idézettel még úgy voltam vele, hogy kis jóindulattal a lényeg benne van. Azóta azonban írtak meg egy cikket az ezúttal már lényegesen gyengébb botránykeltésükről, amelyben azonban visszautaltak az eredeti cikkre.


Ebben szerepelt ez a mondat: "Tarnay Kristóf, a Szegedi Civil Háló alapítója azt nyilatkozta, hogy a problémákon és az esetleges nézetkülönbségeken felül kell kerekedni a közös célok elérése érdekében muszáj." - túl azon, hogy értelmileg is hibás - nagyon erősen torzítja, amit nyilatkoztam. Az, hogy én azt mondtam volna, hogy ezek csak problémák és nézetkülönbségek, amiken felül kell kerekedni egyértelműen azt sugallja, hogy elbagatellizáltam a kérdést, és nagyon fontos elemeket hagy ki.

Az eredeti, teljes választ közöltem a blogomon és amúgy szemlézte a Mandiner is. Alapvetően válaszomban nagyon röviden azt írtam, hogy:

1. ez elfogadhatatlan
2. ezt a Fidesz is teszi a Jobbikhoz hasonlóan (alkalmaz kirekesztő retorikát),
3. ennek ellenére a Jobbiknál erőteljes elmozdulás látható innen régóta, ezért
4. az újrakezdés lehetőségét meg kell adni, és
5. bizonyos konkrét ügyekben - úgy mondta,: "gócpontokban" - együtt kell működni a
6. helyi emberekkel, amennyiben ők szalonképesek (én Tóth Pétert annak tartom), és
7. ettől még a későbbiekben lesznek olyanok, ahol külön kell aktivizálni magunkat, majd megint máskor ismét együtt - ezt neveztem én kényszer-duális aktivizmusnak.

Értem, hogy ha csak visszautalunk valamire, akkor röviden kell összefoglalni, de a Szegedma ezt nagyon erősen torzító módon leegyszerűsítve közölte. Nem minősítettem a kirekesztő retorikát nézetkülönbségnek, és azt írtam, hogy a helyiekkel kell akkor együttműködni, ha erős elmozdulást látunk a párt egészében az irányváltásra.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, hogy Tégely József nem egy valódi személy, aki mögötte áll, az pedig információim szerint bár szerződésben all a lappal és rendszeresen ír bele, saját néven nem szerepel sehol, azaz nem lehet sehol fellleni, hogy bármi köze van a laphoz.

“Amíg embereket rúgnak ki miatta, addig nem tekinthetjuk a melegséget hálószoba-problémának”

Gondolj másképp a jövőre! 1.: LMBT-emberek

Talán akkor jelenthetjük ki, hogy nincs szükség már az LMBT-emberek elfogadásáért kiálló Pride felvonulásra, amikor egyszer úgy tudunk végigmenni, hogy nem kellenek kordonok, mert nincsenek gyűlölködő ellentüntetők, akik tojással dobálják a menetet - mondta Halászi Krisztina, a Szegedi LMBT Közösségért csoport tagja a Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! sorozatának első rendezvényén december 10-én.

A beszélgetésen megtudhattuk, hogy a szegedi civil szervezet sorra hallja a megdöbbentő történeteket arról, hogy egyes embereket hogy ér kirekesztés nemi identitásának kiderülése után. A középiskolás diákok közt végzett felmérés például olyan történetekről számol be, amikor diákokat szóban, majd fizikailag is bántalmaztak.

Volt, akinek vizet öntöttek a táskájába, másnak betörték az orrát. Ez utóbbinak saját beszámolója szerint azt mondta az osztályfőnöke, hogy viselje el valahogy ezt az érettségiig.

De aki azt gondolná, a fővárosban nincs homofóbia: egy budapesti gimnáziumban egy tanár pár éve amiatt szörnyűlködött a diákjainak, hogy látott egy “buzigyereket” a metrón, és azt fejtegette, hogy az ilyeneknek “be kéne verni a képét”.

Pont ezért volna fontos, hogy a tanárnak készülő hallgatók részesüljenek érzékenyítésben - ez ugyanis jelenleg nem történik meg, de nem csak az LMBT-emberekkel kapcsolatban, hanem pl. a romákkal és más kisebbségekkel szemben sem. 

Azon diákok élete, akik nem a biológiai nemükkel tudnak azonosulni, még a saját nemükhöz vonzódóékhoz képest is sokkal nehezebb. Sokan csak érettségikor, vagy egyéb iskolaváltáskor merik egyáltalán fölvállalni - mondjuk azáltal, hogy elkezdenek hormonokat szedni. Vagy befejezés előtt iskolát váltanak.

De ha azt hinnénk, a homofóbia kinőhető, látni kell, hogy a mai napig tucat olyan történetet hallani, amely arról szól, hogy kirúgtak, vagy nem vettek föl valaki munkahelyre, mert kiderült róla, hogy meleg. 

Ráadásul Szeged és a Dél-Alföld felmérések szerint még az egyik legelfogadóbb hely a fővárossal egyetemben a nemi kisebbségek irányába - kisebb településeken még rosszabb a helyzet. A mai napig rengetegen vannak, akiknek még saját családjuk előtt is titkolniuk kell, kik ők valójában.

A beszélgetésen szó esett arról, hogy a szegedi közösség igyekszik a szemléletformáló tevékenység mellett fellépni a jogsértésekkel szemben - az országos Háttér Társasággal és pl. a TASZ jogvédő szervezettel közösen - de nem tudnak mindenhol ott lenni. Akit jogsérelem ér, fordulhatnak hozzájuk, ugyanis ezt még mindig nagyon kevesen teszik meg - helyette megbecsülni is nehéz, mennyien burkolóznak hallgatásba.

Fotók: Kovács Gábor

Család

A családok évében bár a kormányzat futószalagon osztogatja, ki nem család, valójában nem a politikusok feladata ezt eldönteni. Azt azonban fontos megjegyezni - hangzott el -, hogy a homofóbiát legitimálhatja, ha vezető döntéshozók szájából hangoznak el konkrétan, vagy átvitten kirekesztő mondatok.

Ennél konkrétabb hatása van az általuk hozott diszkriminatív törvényeknek. Bár Magyarországon vannak szivárványcsaládok által örökbefogadott gyermekek, egészen abszurd akadályokat állítanak eléjük. Bejegyzett élettársi kapcsolatban élő meleg vagy leszbikus pár nem fogadhat örökbe, csak ha külön válnak. Amennyiben valaki csak párkapcsolatban él, úgy igen, de hivatalosan csak egyikük lesz nevelője a gyereknek.

A bejegyzett élettársi kapcsolat egyébként nem biztosít azonos jogokat a házassággal - például a másik nevét nem lehet a ceremóniához kapcsolódóan felvenni, csak külön eljárással, magasabb költséggel a születési név megváltoztatásával, ezen kívül öröklés terén sem biztosítottak ugyanazok a feltételek.

A család szeretetközösség. 

- foglalta össze Krisztina, ő lényegét tekintve mit tekint családnak. Azt is elmondta, azáltal, hogy a szivárványcsaládok nehezebben kapnak lehetőséget örökbe fogadásra, úgy amennyiben ez lehetővé válik, jobban, odaadóbban készülnek rá.

Előítéletek

- Amikor nálunk középiskolában biológiaórán szó volt a homoszexualitásról, minden fajta kommentár nélkül levetítettek egy "dokumentumfilmet", amely egy biszexuális férfiről szólt, aki a szeretőjétől elkapott HIV-vírussal megfertőzte a feleségét - érzékeltette, az oktatás mennyire megalapozhatja, és táplálhatja az előítéleteket.

Mára már nem számít betegségnek, de sokan még mindig akként tekintenek rá. Ezzel némiképp ellentmondásosan mások erkölcsi vétekként, és összemossák például a pedofíliával, amely egészen abszurd. Elhangzott: ha egy tanárt mondjuk meglátnak, hogy iskola után azonos nemű párjával találkozik, a szülők gyakran elkezdnek ellene dolgozni.

A vallásos előítéletek is jelen vannak, ugyanakkor pozitív tendencia, hogy egyre több LMBT-barát felekezet és gyülekezet alakul - van ilyen Szegeden is - ugyanis Krisztina hangsúlyozta: nagyon sok LMBT-ember mélyen hívő, és a velük szembeni ellenséges viselkedés komoly disszonanciát okoz bennük.

civilhalo_logok_zold_allo_cropped.pngJanuárban folytatjuk

Ez egy összefoglaló a Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! című szemléletformáló rendezvénysorozatának első rendezvényéről. A kérdéssel témaHáló podcast-sorozatunkban is foglalkozni fogunk, januárban pedig folytatjuk beszélgetés-sorozatunkat.

A Szegedi Civil Háló változtatni akaró helyi civileket gyűjt össze a lokális ügyek képviseletére, amelyek keretében szemléletformáló eseményeket, vitaesteket is rendezünk. Így született meg rendezvénysorozatunk is, mely befogadható stílusban, de komoly témákat kínál azoknak, akik a szezon szórakoztató rendezvényei mellett egy-egy komolyabb hangvételű eszmecsere iránt is érdeklődnek.

Beszélgetés-sorozatunk két részes. Első része - melynek első állomása volt 10-én - félreértett társadalmi csoportokkal kapcsolatos előítéleteket igyekszik lebontani. A jövőben tervezett témák: vegánok, ateisták, artisták, civilek - a lista folyamatosan bővül a szervezés során. 

Rendezvénysorozatunk második fele a tervek szerint a fenntartható fejlődés körül fog majd zajlani, azon belül is a helyben alkalmazható cselekvésekre koncentrálva elsősorban.

A tavaly áprilisi szegedi CEU tüntetés legemlékezetesebb pillanatai

Holnap öt órától a Dugonics téren a szökőkútnál ismét CEU-s tüntetést tartunk - ezúttal a Csongrád megyei Momentummal közösen. Tavaly áprilisban már tartottunk egyet, akkor a közel ezren voltunk, ezzel az utóbbi idők egyik legjelentősebb vidéki demonstrációja lettünk. A legérdekesebb pillanatokat felidézve készülünk a holnap estére.

Nagyon érződött a hangulat a CEU-s tüntetés előtt. Az egyetemen órák közt mindenki erről beszélt, hogy most akkor mi lesz, felszólalok-e, hány embert várunk. Mondtam, nem tudom, remélem, sokan leszünk, gyertek.

Sokan lettünk. Jöttek sorban ki az ismerős arcok, diákok tanárok, idősek, fiatalok, családok, nyugdíjasok tömeggel. A vonulásnál először mi próbáltuk skandáltatni az összegyűlt, és közben is gyarapodó tömeget, majd egy idő után már maguktól tették meg. A Fidesz-iroda előtt már egy dob is előkerült, ami kifejezetten jó hangulatot adott a skandálásokhoz - például amikor a kormánypropaganda aktuális agymenését kifigurázva azt kiabáltuk, hogy “repülővel jöttünk, ti helikopterrel”.

l3179005.jpgForrás: Delmagyar.hu


Az akkori tudósítást gondolom, a többség olvasta, itt lehet visszaemlékezni rá, most inkább egy sztorizós-visszaemlékezős-mosolygós poszt következik az egyik szervező szemszögéből.

Néni vs. fotós

A tüntetés elején emlékszem, egy idős hölgy odajött vitatkozni. Eleinte a tüntetésről, aztán persze hamar áttértünk a kormány pozitív-negatív megítélésébe. Igazából én estig elvitatkoztam volna vele (csak a többiek szóltak, hogy lassan kezdenünk kéne már), ám ekkor a dolog izgalmas fordulatot vett. Török János a Délmagyar fotósa megörökítette, amint a nénivel vitatkozunk - lévén, hogy felszólaló voltam, és nem álltunk messze a "színpadtól". Ez a néninek nagyon nem tetszett, először csak szóban tiltakozott, majd megpróbálta kicsavarni a nála egy fejjel magasabb fotós kezéből a kamerát - nem járt sikerrel, de a lap másik fényképésze meg is örökítette a jelenetet.

6.jpgForrás: Delmagyar.hu

Cicaharc a TIK-kel a helyért

A tüntetés maga a TIK előtti járdán volt, ez ugyanis közterület. Igen, mi is azóta is megjártuk - most éppen az európai ügyészséges aláírásgyűjtéses pultunkkal -, de az, húzzuk alá sokszor. Kemény vita ment a TIK-kel ezen, nem akartak beengedni minket a fűre, de ami a poén, a tömeget sem.

Végül mindennek utánanézve kiderült, a járda vonalától már állhatunk, az ugyanis már nem az egyetemé, így mi konkrétan a járda szélén sorakoztunk föl, a hangosítás is ott volt, a tömeg pedig az úttesten állt - mire belejöttünk a beszédeinkbe, már szépen be is telítette azt. Aztán persze már felmentek a járdára, ezt mégsem tudtuk megakadályozni.

via GIPHY

A Fidesz-székházra kitűzött zászló

Az idei választáson Szegeden belül elért, nem túl fényes eredményei óta a Viktor Hugo utcai székház gyakorlatilag üresen kong, már a faliújságról is eltűntek a korábban rendszeresen kitett és szépen szövegkiemelővel kihúzgált Magyar Idők-kivágások is, egyedül a kirakattal szembeni közlekedési táblák hátuljára ragasztott ellenzéki matricák árulkodnak arról, hogy itt ténylegesen egy politikai szervezet irodája található. Akkor ez még nem így volt, amikor a TIK-től átvonultunk a Fidesz-székházhoz, konkrétan benn voltak a Fideszesek.

l3179147.jpg
Forrás: Delmagyar.hu


Ki is jöttek, lett is belőle vicces jelenet (lásd: lejjebb), ám azt még bentről nézték végig, amikor a fenti üres tartóra kitűztük az Európai Unió zászlaját. Nem volt könnyű, Kovács Tamás tartott bakot, én tűztem volna, de jó magasan volt, sehogy se maradt benne a tartóban, savazott is érte a SzegedMa, hogy "zászlóbörleszk" volt, irigyeltem is Nikóékat a pesti rádióépületnél, akiknek rögtön ott maradt, de végül Tamás állította bele a rúdtartót megtartó vasak mögé. A poén az volt, hogy utána napokig ott maradt még, poénkodott is rajta, hogy adják vissza, vagy tüntessék fel a helyi PM-et a támogatóik közt. Végül leszedték, de azóta sem tudni, mi lett vele, hova tették.

Egyébként a beszédek közt meg is próbáltak ténylegesen reagálni a tiltakozásra, én az akkori tudósítás szerint állítólag azt mondtam Nógrádinak, hogy tanuljon erkölcstant, bár én ilyenre nem emlékszem, de fogadjuk el az idő homályában, hogy így volt.

A Fidesz megijedt

Ezért elkezdtek fenyegetőzni. Először is a helyi Fidesz adott ki egy közleményt, amely a szokásos bullshit-generátorral készült, de amikor éppen kézi vezérlés alá vontak mindent, elég fenyegetően hangzott a keresztapásan megfogalmazott "nem szerencsés, ha az universitas oktatói pártpolitikai jellegű uszításban vállalnak szerepet." Akkor erre reagáltam is.

Ezt követően Lázár János is beleszállt a szegedi egyetembe, mert annak hallgatói és tanárai közül sokan úgy mertek dönteni, hogy kijönnek tüntetni. Lázár számára ez azt jelentette, hogy az egyetem aktívan kormányellenes politikát folytat, amit a rektor gyorsan arra korrigált, hogy nem, ők nem folytatnak semmilyet (a CEU melletti kiállást is csak a dékánok és végül az EHÖK írta alá). Nos, nem akarok kárörvendő lenni, de Lázár azóta már nem miniszter, és miután nem sikerült teljesen betiltania a dohányzást, szabadidejét azzal tölti, hogy a helyi médiának lenyilatkozza, hogy Botka Lászlóról éppen milyen jelző jutott eszébe reggel fogmosás után.

+1 Nógrádi Tibor színészkedése

Pár nap fázis késéssel az országos sajtót is bejárta az a videó, ami a zászló felrakás közben történt. Én éppen lelkesen a mikrofonból buzdítom a tömeg kemény magját, Tamás már a zászlót próbálja felrakni. Ekkor egy pillanatra megsuhintja az addigra már ott álló, és a tömeggel beszélgetésbe elegyedni igyekvő Nógrádi Tibor fejét, mire ő pár másodperc múlva rájön, hogy nagyon megütötték, és Oscar-gyanús színészkedéssel földre rogy. Szerencsére többen élőzték (akkor még a Délmagyar.hu is, változnak az idők), úgyhogy gyönyörűen megmaradt a jelenet az utókornak. 

Az érdekes része, hogy én ezekben a drámai pillanatokban, ahogy a videón látszik is, éppen a tömeg felé néztem, így csak arra kaptam fel a fejem, amikor Nógrádi már fejét fogva eldől. Néztem is, mi történt, én akkor azt hittem, tényleg megütötte valaki, így utólag néztem vissza én is a videót, és nagyot nevettem rajta, remek mémek készültek belőle később.

Mindent összevetve a nehézségek és a vicces pillanatok mellett az utóbbi idők egyik legjelentősebb vidéki tüntetése volt, elképesztő volt a tömeg ereje, holnap öt órakor a Dugonics téren folytköv!