Szeptember közepén az első híres-hírhedt adás után újra nekifutott az M5 a melegkonverzió témájának, hiszen nyilván egy valamire való csatornaigazgató sem hagyná ki, hogy a csatorna egyszer kikerült a Mezzo és a Bartók Rádió csendesen elfeledett társaságából, mindjárt a leganyázósabb természetű politikai viták középpontjába. Mellesleg szürreális, hogy a túltolt píszí miatt egy pillanatra tényleg úgy tűnhet, hogy van a valóságnak olyan szeglete, amelyet a mindent leuralni szándékozó túltolt államgépezet politikailag motivált médiájában jobban elő mernek vezetni, mint az óvatos, a szakmai kánont patikamérlegen betartó nemzetközi hírcsatornáknál. Persze lehet, azért, mert épp a melegek az aktuális kommunikációs ellenségek, és mert az ilyen beszélgetéseket leegyszerűsítve és félreértve mindjárt táptalajt is adhatunk a “konzervatív” családmodellnek (értsd: aki nem fér bele a gyermeteg, valóságtól elrugaszkodott világképünkbe, azokról nem veszünk tudomást), de akkor is érdekes.

A műsorból így utólag csupán egyetlen mozdulatot emelnék ki. Ez pedig, amikor Hodász András katolikus pap arról beszél, hogy hozzá maguktól jönnek oda homoszexuális emberek, hogy rosszul érzik magukat “a bőrükben” ezzel a tulajdonságukkal és meg szeretnének változni. Hangsúlyozza, hogy ő senkire nem kényszerít rá semmit, és egyébként is egy sima mentorálást sem vállalna annál, akit apuci-anyuci kényszerrel helyez oda. Idáig majdnem rendben is lenne, csak egyetlen apró kérdés fölött siklottunk el elegánsan.

Nevezetesen hogy miért is érzik magukat rosszul?

Talán nem azért érzik magukat bűnösnek és/vagy beteg, sérült, deviáns embernek, mert az, ahogy szeretnek, az néhány vallási fundamentalista csoport gyermeteg és a valóságtól elrugaszkodott világképébe nem fér bele? Vajon független ez attól, hogy az egyházak és a csak elvben szekuláris Közép- Kelet-Európai államok és szellemi hátországuk évszázadokon keresztül azt sulykolták a köztudatba, hogy ők a puszta létük és szerelmük megélése által bűnösek és/vagy beteg, sérült, deviáns emberek? Nyilvánvalóan nem.

Képzeljük el, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a hatalommal, befolyással, autoritással, presztízzsel, hagyományokkal rendelkező intézmények, emberek, lelki és világi vezetők évszázadok óta azt harsogják, hogy kék szemmel élni bűn. Pontosabban később már kicsit finomítanak rajta, kék szemmel születni nem bűn, de életed végéig tartsd csukva a szemed, mert ha ránézel valakire, az bűn. Kék szeműnek lenni pedig deviancia, elhajlás, a kék szem valami undorító, elborzasztó dolog, amire jobb ránézni sem (nem hogy plakátokon kék szemű embereket ábrázoljanak!). Nos, ezek után ugyanezek az emberek ezekhez a csoportokhoz közel álló médiumokban elkezdenek veszélyes, tudományosan nem igazán bizonyított, inkább cáfolt módszereket promózni, amelyekkel át lehet színezni a szemünket. Majd mikor fokozatosan odasereglenek hozzájuk a lesütött szemű kékszeműek, széttárják a kezüket: vajon nem maguktól érkeztek-e? Nincs itt semmi látnivaló.

Nem volna arcpirító álszentség ez? 

Hiszen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy miattuk, az általuk sulykolt propaganda miatt érezték magukat rossznak, bűnösnek, és elképesztő képmutatás ezután azt mondani: maguktól csukták be a szemüket, mert undorítónak találták annak színét.

Éppen ez történik most. 

Az egyházak ma már nem szerepelnek a legnagyobb véleményformálók közt nemzetközileg, de a kirekesztő ideológiákat (általában stratégiai megfontolásból) terjesztő államok, és a kötelező jelleggel befizetett adóból kitartott propagandamédiájuk például igen. Ezek után ha Hodász atya nem is stigmatizált személyesen egyetlen meleget sem (ezt mondjuk a Biblia nem ortodox, szó szerinti értelmezésével megoldhatta), akkor is roppant álszent, amit mond. Hozzá nem önként érkeznek emberek, és nem maguktól érzik magukat rosszul csak azért, mert azok, akik és úgy szeretnek, ahogy. Az ő által is képviselt egyház tanításának és évszázados tevékenységének oroszlánrésze volt abban, hogy ez a homofób közbeszédet és gondolkodásmód kialakult, és ha LMBT+ emberek rosszul érzik magukat, mert azok, akik, akkor az igen jelentős részben emiatt a káros hatás miatt van, amit sajnos nem lehet pár év alatt meg nem történtté tenni.

Tarnay Kristóf Ábel