Április elején kaptam meg az első oltásom, előtte telefonon kíváncsiskodtam, hogy most mi újság. Egy nagyon klassz, felújított, szépen kialakított épületben adták be. Astrát, szét is paráztam az agyam, miután az előző napokban erősödött föl épp a sajtópara körülötte. Hiába nagyobb egy átlagos fogamzásgátló tabletta vérrög-képződési kockázata statisztikailag (a koronavírus-fertőzésé pedig pláne), hiába írta le minden cikk, hogy mennyivel nagyobbak az elérhető előnyök, mint az esetleges kockázatok és továbbra is ajánlják, azért megrémültünk a főcímektől.

Másnap picit voltam rosszul, mint egy enyhe másnap, de tényleg az enyhébbik fajtából, kora estére már kifejezetten rendben voltam. Miután megkaptam, kiültem a váróba friss újsággal a kezemben, néhányan jöttek még, ők is az oltás helyét keresve. A városban sétálva az halványan emlékeztetett a szokás szerint nyüzsgő-pezsgő Szegedre, de ahogyan a világ többi része, csak árnyéka most önmagának.

Szomorú elmenni a felpakolt székek, bezárt színházak, takarékon működő éttermek előtt.

De közben igyekszem arra gondolni, most épp én magam és mindenki, aki már odanyújtotta a karját, közelebb kerül ahhoz, hogy visszakapjuk a normális életünket. Persze utána az újraindulás is még nagy falat lesz. Újra bíznunk kell majd az emberekben, újra meg kell tanulnunk közelednünk egymáshoz és bizony elég könnyen lehet, hogy kulturális szokások fognak teljesen kiveszni, amelyek helyett újakat kell tanulni. De legalább már a remény felcsillant, hogy vége lesz ennek a kellemetlen vegetálásnak és persze, dolgozni kell majd az újraindulás lelki és kulturális oldalán, de előbb el kell jutnunk odáig.

Mindenkit arra buzdítok tehát, hogy regisztráljon, ha még nem tette, mert már fiatalok számára is elérhető közelségben van a vakcina. Érdeklődjön mindenki telefonon a háziorvosánál, hogy mikor mehet. Kérje mindenki az oltást, hadd pezsegjen újra a város!