Április elején kaptam meg az első oltásom, előtte telefonon kíváncsiskodtam, hogy most mi újság. Egy nagyon klassz, felújított, szépen kialakított épületben adták be. Astrát, szét is paráztam az agyam, miután az előző napokban erősödött föl épp a sajtópara körülötte. Hiába nagyobb egy átlagos fogamzásgátló tabletta vérrög-képződési kockázata statisztikailag (a koronavírus-fertőzésé pedig pláne), hiába írta le minden cikk, hogy mennyivel nagyobbak az elérhető előnyök, mint az esetleges kockázatok és továbbra is ajánlják, azért megrémültünk a főcímektől.

Másnap picit voltam rosszul, mint egy enyhe másnap, de tényleg az enyhébbik fajtából, kora estére már kifejezetten rendben voltam. Miután megkaptam, kiültem a váróba friss újsággal a kezemben, néhányan jöttek még, ők is az oltás helyét keresve. A városban sétálva az halványan emlékeztetett a szokás szerint nyüzsgő-pezsgő Szegedre, de ahogyan a világ többi része, csak árnyéka most önmagának.

Szomorú elmenni a felpakolt székek, bezárt színházak, takarékon működő éttermek előtt.

De közben igyekszem arra gondolni, most épp én magam és mindenki, aki már odanyújtotta a karját, közelebb kerül ahhoz, hogy visszakapjuk a normális életünket. Persze utána az újraindulás is még nagy falat lesz. Újra bíznunk kell majd az emberekben, újra meg kell tanulnunk közelednünk egymáshoz és bizony elég könnyen lehet, hogy kulturális szokások fognak teljesen kiveszni, amelyek helyett újakat kell tanulni. De legalább már a remény felcsillant, hogy vége lesz ennek a kellemetlen vegetálásnak és persze, dolgozni kell majd az újraindulás lelki és kulturális oldalán, de előbb el kell jutnunk odáig.

Mindenkit arra buzdítok tehát, hogy regisztráljon, ha még nem tette, mert már fiatalok számára is elérhető közelségben van a vakcina. Érdeklődjön mindenki telefonon a háziorvosánál, hogy mikor mehet. Kérje mindenki az oltást, hadd pezsegjen újra a város!

Mivel a kormány nem kíváncsi a diákság javaslataira, a parlamentáris forma és a javaslatcsomagok írása helyett figyelemfelhívó és jogvédő diákmozgalomként folytatjuk - többek közt Szegeden is, együttműködésben a Szegedi Civil Hálóval.

Országjáró turnén az FDP Szegeden tavaly nyáron (Fotó: Koszta Amina)

A Független Diákparlamentet megalapító fiatalok - többségében az akkori keretszám-csökkentések miatti nagy diáktüntetések szervezői - hiánypótló szervezetet indítottak el a semmiből. Magyarországon ugyanis nem volt olyan folyamatosan működő civil diákképviselet, amelyet akkor elkezdtek szervezni. Az FDP “hibrid” felállásban, parlamentáris struktúrájú civil társaságként működött, melybe a területi alapon választás során bekerült diákok évi két plenáris ülésen vitatták meg az oktatásügy általuk és környezetük által tapasztalt problémáit. Ezekre javaslatokat alkottunk, melyekből egy 80-100 pontos javaslatcsomagot állítottunk össze az oktatáspolitikai döntéshozóknak. 

Ők azonban ahogy diákképviseletünk egyre ismertebb és “nagyobb lefedettségű” lett, nem hogy egyre jobban, de abszurd módon éppen egyre kevésbé vették ezeket figyelembe. Az első évben még - bár olykor egyedi érveléssel elutasítva azokat, de - egyesével válaszoltak a felvetett javaslatainkkal, az utóbbi időben pedig már annyit válaszolnak csupán, hogy “Soros bábszínháza vagyunk”, amely képtelen vád.

Emellett azt is tapasztaltuk, hogy bár a tagságból álló plénum az évek során jelentős részben lecserélődött, a legfontosabb problémáknak egymástól függetlenül ugyanazokat találtuk, azok ugyanis nem oldódtak meg. Ilyenek a túlterheltség, a nem korszerű tantervek és felszerelés, a diákok esélyegyenlőségének sokszoros sérülése, az alulfizetett tanárok, a tanulókat biodíszletnek használó politikusok és a minden fölött álló központosítás. 

Így tovább kellett lépni. Ez a parlamentáris képviseleti forma ugyanis kifejezetten hatékony tudna lenni egy olyan kormányzat mellett, amelyik érdemben számba veszi és tárgyal a társadalom önszerveződő csoportjaival, de immáron fél évtizede tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi hatalom nem ilyen. Ezért a jövőben az egyébként jellegéből adódóan elég bürokratikus képviseleti helyett gyorsabb reagálású, akcióorientált, részvételi mozgalomként folytatja az FDP. Ezzel együtt fokozatosan a nevünk is megváltozik Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalomra (ADOM), hiszen szeretnénk alternatívát mutatni és nyomást gyakorolni egy olyan oktatási rendszerért, amely annak leginkább közvetlenül érintett résztvevőit, a diákokat helyezi a középpontban. Ezt pedig egy modern mozgalommal szeretnénk elérni, a szabad oktatást pedig mindannyian adjuk!

Az elmúlt években ugyanis számos sikert és részeredményt elértünk. 

• Megjelenítettük a diákságot a médiában oktatásügyi kérdésekben - korábban erre ugyanis nem volt lehetőség, az ilyen híradásokban, újságcikkekben a tanárok és a szülők tudták elmondani a véleményüket az iskolarendszerrel kapcsolatos döntésekről, hiszen nekik voltak szervezeteik, akik ezeket megtették.
• Jogsértéseket lepleztünk le és akadályoztunk meg - ilyen volt a komáromi szégyenfal esete, ahol a faliújságon tették közszemlére azoknak a névsorát, akik valamilyen szankcióban részesültek, ezzel megalázva ezeket a diáktársainkat. Miután nyilvánosságra hoztuk az esetet, az iskolavezetés megszűntette a jogsértést.
• Megmutattuk, hogy súlyosan tévednek, akik szerint az általunk képviselet problémafelvetések és javaslatok a diákság csupán szűk körének a véleménye. A tavaly év eleji sok ezres diáktüntetések során látható volt, mennyien álltak ki mellettük.
• Részben ennek is köszönhetően más, az oktatásügyben dolgozó civil- és szakszervezettel közösen elértük az érettségin a kronológiás történelematlaszok használhatóságát, az első sikeres nyelvvizsga ingyenességét, és az elhamarkodott nyelvvizsgatörvény elhalasztását.

A jövőben ezeknek a projekteknek az előtérbe helyezésével fogunk tovább dolgozni diáktársaink érdekérvényesítéséért egy nyomásgyakorló, reprezentatív és kreatív diákmozgalomként. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni az informálásra, a média jelenlétre, a jogsértések elleni küzdelemre, együttműködésre más civil szervezetekkel szerte az országban és a fenntartható oktatás kérdésére is.

Elsőként Magyarország három legnagyobb városában, Budapest és Debrecen mellett Szegeden indít helyi szervezetet az FDP/Adom, szoros operatív és stratégiai együttműködésben helyi civilekkel, esetünkben a Szegedi Civil Hálóval.

Az érdeklődő diákok jelentkezését a diakparlament.hu/tagfelvetel oldalon várjuk december 6. péntekig!

A szegedi jelentkezők felvételi eljárása most szombaton délután fog zajlani.

A fenti szlogent az azóta az Orbán-Simicska-médiaháború áldozatává váló hazai Metropol újság használta. Mikor középiskolába jártam a Tömörkénybe, minden reggel ott osztogatták nekünk a lapot, az egész suli olvasta, fejtette benne a sudokut, mindennapjaink meghatározó kellékévé vált. Én is minden reggel azzal érkeztem be, volt, hogy felhúztam magam valamelyik híren és blogbejegyzést írtam róla. Amikor az egyik osztálynak saját magukat kellett egy plakáton rajzzal jellemezni, oda is felekerült az újság és a benne közösen fejtett rejtvények. 

A lap az utolsó szóbeli érettségim napján jelent meg utoljára. Egészen dermesztő volt így lezárni ezt a korszakot. Azóta egyre kevesebb a hazai a nyomtatott sajtóban a minőségi ingyenes újság. Sokan vannak, akik nem tudják vagy nem akarják megvenni pénzért a fizetős lapokat, mások viszont csupán a kukába dobják, vagy otthon halmozódik fel kupacokban, miután már elolvasták azokat (én ez utóbbi kategóriába tartozom). Adódik hát a lehetőség, hogy ahogy az élet egyre több területén az autózástól a szállásfoglalásig, érdemes ezt is a megosztásra alapozni. 

Mi a Szegedi Civil Hálónál hiszünk abban, hogy a minőségi sajtót, ha megosztjuk egymással, az hozzájárul Szeged amúgy is egyre élénkebb és pezsgőbb szellemi életéhez. Ezen túl segíti a sokszínűbb tájékozódást, amire a visszhangkamrák korában olyan nagy szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Ezért hoztuk létre az ÚjságCsere pontot a szegedi Zöld Terasz közösségi tér bejárata mellett, a Földváry utca 3. alatt (a Véradó Központtal szemben), ahol a rendezvényeink nagy részét tartjuk.

Itt, aki elmegy, éppen az egyetemre órára, munkába, hazafele vagy éppen egyik rendezvényünkre igyekszik, elvehet egyet az ott megosztott sajtótermékek közül, és aki vett olyat, amelyet már elolvasott, itt „el tudja hagyni” úgy, hogy az másoknak még érték lehessen. A jelenleg folytatódó Gondolj másképp a jövőre! rendezvénysorozatunk most pénteki eseményére érkezők például ezt már biztosan igénybe tudják venni.

Kövess bennünket Instán is!

Szeptember közepén az első híres-hírhedt adás után újra nekifutott az M5 a melegkonverzió témájának, hiszen nyilván egy valamire való csatornaigazgató sem hagyná ki, hogy a csatorna egyszer kikerült a Mezzo és a Bartók Rádió csendesen elfeledett társaságából, mindjárt a leganyázósabb természetű politikai viták középpontjába. Mellesleg szürreális, hogy a túltolt píszí miatt egy pillanatra tényleg úgy tűnhet, hogy van a valóságnak olyan szeglete, amelyet a mindent leuralni szándékozó túltolt államgépezet politikailag motivált médiájában jobban elő mernek vezetni, mint az óvatos, a szakmai kánont patikamérlegen betartó nemzetközi hírcsatornáknál. Persze lehet, azért, mert épp a melegek az aktuális kommunikációs ellenségek, és mert az ilyen beszélgetéseket leegyszerűsítve és félreértve mindjárt táptalajt is adhatunk a “konzervatív” családmodellnek (értsd: aki nem fér bele a gyermeteg, valóságtól elrugaszkodott világképünkbe, azokról nem veszünk tudomást), de akkor is érdekes.

A műsorból így utólag csupán egyetlen mozdulatot emelnék ki. Ez pedig, amikor Hodász András katolikus pap arról beszél, hogy hozzá maguktól jönnek oda homoszexuális emberek, hogy rosszul érzik magukat “a bőrükben” ezzel a tulajdonságukkal és meg szeretnének változni. Hangsúlyozza, hogy ő senkire nem kényszerít rá semmit, és egyébként is egy sima mentorálást sem vállalna annál, akit apuci-anyuci kényszerrel helyez oda. Idáig majdnem rendben is lenne, csak egyetlen apró kérdés fölött siklottunk el elegánsan.

Nevezetesen hogy miért is érzik magukat rosszul?

Talán nem azért érzik magukat bűnösnek és/vagy beteg, sérült, deviáns embernek, mert az, ahogy szeretnek, az néhány vallási fundamentalista csoport gyermeteg és a valóságtól elrugaszkodott világképébe nem fér bele? Vajon független ez attól, hogy az egyházak és a csak elvben szekuláris Közép- Kelet-Európai államok és szellemi hátországuk évszázadokon keresztül azt sulykolták a köztudatba, hogy ők a puszta létük és szerelmük megélése által bűnösek és/vagy beteg, sérült, deviáns emberek? Nyilvánvalóan nem.

Képzeljük el, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a hatalommal, befolyással, autoritással, presztízzsel, hagyományokkal rendelkező intézmények, emberek, lelki és világi vezetők évszázadok óta azt harsogják, hogy kék szemmel élni bűn. Pontosabban később már kicsit finomítanak rajta, kék szemmel születni nem bűn, de életed végéig tartsd csukva a szemed, mert ha ránézel valakire, az bűn. Kék szeműnek lenni pedig deviancia, elhajlás, a kék szem valami undorító, elborzasztó dolog, amire jobb ránézni sem (nem hogy plakátokon kék szemű embereket ábrázoljanak!). Nos, ezek után ugyanezek az emberek ezekhez a csoportokhoz közel álló médiumokban elkezdenek veszélyes, tudományosan nem igazán bizonyított, inkább cáfolt módszereket promózni, amelyekkel át lehet színezni a szemünket. Majd mikor fokozatosan odasereglenek hozzájuk a lesütött szemű kékszeműek, széttárják a kezüket: vajon nem maguktól érkeztek-e? Nincs itt semmi látnivaló.

Nem volna arcpirító álszentség ez? 

Hiszen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy miattuk, az általuk sulykolt propaganda miatt érezték magukat rossznak, bűnösnek, és elképesztő képmutatás ezután azt mondani: maguktól csukták be a szemüket, mert undorítónak találták annak színét.

Éppen ez történik most. 

Az egyházak ma már nem szerepelnek a legnagyobb véleményformálók közt nemzetközileg, de a kirekesztő ideológiákat (általában stratégiai megfontolásból) terjesztő államok, és a kötelező jelleggel befizetett adóból kitartott propagandamédiájuk például igen. Ezek után ha Hodász atya nem is stigmatizált személyesen egyetlen meleget sem (ezt mondjuk a Biblia nem ortodox, szó szerinti értelmezésével megoldhatta), akkor is roppant álszent, amit mond. Hozzá nem önként érkeznek emberek, és nem maguktól érzik magukat rosszul csak azért, mert azok, akik és úgy szeretnek, ahogy. Az ő által is képviselt egyház tanításának és évszázados tevékenységének oroszlánrésze volt abban, hogy ez a homofób közbeszédet és gondolkodásmód kialakult, és ha LMBT+ emberek rosszul érzik magukat, mert azok, akik, akkor az igen jelentős részben emiatt a káros hatás miatt van, amit sajnos nem lehet pár év alatt meg nem történtté tenni.

Tarnay Kristóf Ábel

A Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! eseménysorozata tavaly év végén már kísérleti jelleggel elindult. Akkor az LMBT+ emberekről volt szó, most az ateistákról és a humanistákról szóló beszélgetéssel folytatódik a sorozat november 15-én 19 órától a szegedi Zöld Terasz közösségi térben (6722, Szeged, Földváry u. 3.).

A meghívott vendégek Gálity Hristifor, a Magyar Humanista Társaság tagja és Waldmann Tamás, a Magyar Ateista Társaság tagja. A beszélgetésen szóba kerül az ateizmus és a humanizmus mibenléte, eredete, viszonya az erkölcshöz és az ateofóbia, azaz a nem hívőkkel szembeni kirekesztés is.

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/2460535100937115/

Eseménysorozatunk célja, hogy megismerjük egymást címkézés és előítéletek helyett a “velünk beszélj, ne rólunk!" gondolat jegyében. Beszélgetéseink középpontjában nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett kisebbségek állnak, és nem csak arról fogunk beszélgetni, miért probléma az előítéletes hozzáállás és a kirekesztés.

Célunk inkább polgártársaink és egymás történeteinek megismerése.

A Szegedi Civil Háló helyi progresszív civil szervezet. 2018. nyarán alakult, civil közösségszervezés során, és az elmúlt, immáron több mint egy évben számos sikeres és sokszor hiánypótló újdonságokat felvonultató projekt van mögöttünk. Szerveztünk szemléletformáló rendezvényeket, beszélgetéseket, demonstrációkat, indítottunk blogot és podcast-sorozatot, városunkban mi indítottuk el, koordináltuk az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtést is.

Olyan eset jutott a tudomásunkra, melyben egy személy a Szegedi Civil Háló nevével visszaélve próbált emberektől Messenger-üzenetekben, illetve telefonhívások során pénzt szerezni. Szervezetünknek semmi köze az illetőhöz, sosem szoktunk és nem is fogunk ilyen módon adományokat kérni, igyekszünk jogi megoldást találni a problémára.

Az illető azt mondta, hogy szervezetünknél dolgozik, ami túl azon, hogy nem ismerjük (és a profilja szerint egyébként nem is Szeged környékén lakik), azért is abszurd, mert szervezetünkben kizárólag önkéntes tagok végeznek munkát, fizetett alkalmazottaink jelenleg nincsenek. Ezeket a pénzkérő privát üzeneteket vélhetően többeknek is elküldte a közösségi médiában, de volt olyan is, akivel telefonon is beszéltek, és ennek során kérte, hogy utaljon neki a számlájára pénzt. Az egyik ilyen pénzkérő üzenet címzettje tájékoztatott minket minderről, innen tudunk az esetről. Azóta bizonyítékunk is van róla, ebben az esetben is azt mondta, nálunk dolgozik, és profilján is szervezetünk van megadva munkahelyként, amit sajnos a Facebook nem tesz lehetővé, hogy mi eltávolítsunk onnan.

A Szegedi Civil Háló támogatói adományokat kizárólag átlátható, jól hangsúlyozott módon, elsősorban rendezvényeken, adománydoboz formájában szokott gyűjteni. Tervezünk a jövőben online közösségi finanszírozási lehetőségeket is bevezetni, de személyesen, privát üzenetek, megkeresések formájában eddig sem kértünk és a jövőben sem kértünk senkitől támogatást. Jelenleg igyekszünk megnyugtató jogi megoldást találni erre a mindenki számára kellemetlen helyzetre.

Szervezetünk 2018. nyarán alakult, civil közösségszervezés során, és az elmúlt, immáron közel egy évben számos sikeres és sokszor hiánypótló újdonságokat felvonultató projekt van mögöttünk. Szerveztünk szemléletformáló rendezvényeket, beszélgetéseket, demonstrációkat, indítottunk blogot és podcast-sorozatot, városunkban mi indítottuk el, koordináltuk az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtést, mellyel utoljára május 22-én pultoztunk a Klauzál téren, ahol tavaly augusztus végén elkezdtük, és amelynek utolsó íveit tegnap juttattuk el a kezdeményező Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőhöz.

Jelenleg folyik a nyári és az őszi programjaink tervezése, szervezése. Folytatjuk Gondolj másképp a jövőre! c. szemléletformáló rendezvény-sorozatunkat, melyben félreértett társadalmi csoportokkal kapcsolatos előítéleteket igyekszünk lebontani, tervezünk filmvetítéseket, vitákat, kulturális rendezvényeket és újmédiás jelenlétünk megerősítését is.

Arról már előző posztomban írtam, miért elképesztő baromság az értelmezhetetlen melegpropagandára hivatkozva megpróbálni tiltani az LMBT-diákokkal kapcsolatos racionális helyzetkezelő előadásokat, de most Dúró Dóra által a médiában körbefutott a javaslatuk, amelyet tényleg beadtak, és - atyaég - még nagyobb kreténség, mint amit elsőre előadtak.

Az ugyanis egy várható dolog volt, hogy azokat a képzéseket, amelyek az általuk keltett gyűlöletet próbálják meg értelmesen kezelni, majd megpróbálják meggátolni - hogy is nézne ki, ha nem üvöltve buziznánk egy meleg srácra, akit épp most vertek meg, mert kiderült, hogy egy fiút szeret, hanem leülnénk és higgadtan átbeszélnénk az egészet - de mint kiderült, Dúró Dóra és butácska pártja életében öt másodpercig látott melegeket, ameddig sikerült átkapcsolni a pornót (copyright), ezért azt hiszi, hogy azért, mert szexuális kisebbségek, ezért életük kizárólag a szexualitásból áll, tehát attól melegek, hogy egész nap saját nemükkel dugnak. Nem is nagyon képzeltem ennél szofisztikáltabbra egy mihazánkos világnézetét, de ezáltal sikerült egy amúgy is földön fekvő területbe belerúgni: az iskolai szexuális felvilágosításba.

Külföldön sem sokkal jobb a helyzet, de mi gyakorlatilag nem állunk sehogy, sok iskolában egyáltalán nincs szexuális felvilágosítás, ahol van, azt is nagyjából úgy lehet elképzelni, ahogy megjelent a South Parkban, a szülőknek is kínos a gyerekükkel a témáról beszélni, ezért végeredményképpen a gyerekek többsége 10-12 évesen netes pornóból ismerik meg a szexualitást annak műfajából következő nyers, erőszakos, tárgyiasító, lelketlen és felelőtlen mivoltában. Senki nem beszél arról nekik, mi miért történik, hogy érdemes, hogy jó mindkét félnek, inkább tabusítjuk, elhallgatjuk, Dúró Dóra pedig most megpróbálja meg is nehezíteni.

Ja, például a normális fogamzásgátlásról sem beszél senki, pedig ha nem így lenne, azzal valóban lehetne csökkenteni az abortuszok számát, ami jóval hatásosabb lenne a szívhang-játszásnál. 

Kezdjük talán ott, hogy nem én és nem a Szegedi Civil Háló szervezi a Melegség és megismerés elnevezésű, pedagógusoknak önkéntes jelleggel civilek által tartott, és az LMBT-diákok meglévő problémás élethelyzeteire értelmes választ adni kívánó projektet. Az, hogy olyannyira összemostak velük, hogy a nevet beütve a keresőbe egyre inkább magunkat, vagy konkrétan magamat találom meg, egyfelől vicces és mutatja a fegyvertelen pártos sajtó groteszkségét, ugyanakkor nagyon megtisztelő is, hiszen egy nagyon jó kezdeményezésről van szó, amely hatalmas ellenszélben próbál értelemmel harcolni az agyatlan buzizással szemben.

Toroczkai Lászlóék pártja, a Fidesszel csöppet sem összefonódott Mi Hazánk Mozgalom erre törvényjavaslatot nyújt be az országgyűlésbe, amely megtiltaná a "homoszexuális propaganda" terjesztését az iskolákban. Erre mondják nálunk, gyíkoknál, hogy "it's wrong on so many levels", azaz amikor egy állítás annyi hülyeséget tartalmaz, hogy azt se tudod, hol kezdd el kifejteni. Ja, és érdekes módon a kormányközeli sajtó ezt a nyilvánvaló és gyakorlatilag nem is titkolt homofóbiát érdekes módon nem kéri úgy számon a párt volt jobbikosain, mint teszi azt - teljesen jogosan - a jelenlegi jobbikosokkal.

Na, de tényleg kezdjük az elején. A szexuális orientáció, azaz, hogy ki iránt érzek vonzalmat, bár egyesek szerint nem ekzakt, inkább egy skálán ábrázolható dolog, semmiképpen nem választás kérdése. Azaz nem tudok úgy dönteni, hogy holnaptól meleg leszek, és az LMBT-embereket sem lehet átnevelő-táborokban "kigyógyítani" orientációjukból, ez az elmúlt évszázadokban általában csak nagyon sok ember megnyomorításához vezetett, az ilyen procedúrák gyakran torkollottak az elszenvedő fél öngyilkosságába, de természetesen "eredményre" nem vezettek, hiszen a szexuális orientáció nem választás kérdése, az adottság. (Más kérdés, hogy ezeket az áltudományos téziseket még ma is hangoztatják, de nem csak elborult alufóliasisakos szubkultúrákban, hanem például a közszolgálati tévé "kulturális" csatornáján.)

Ennél fogva nem lehet propagálni, ahogyan a kékszeműséget sem, az alacsony testalkatot sem, és még sorolhatnám. Nem tudok meleg lenni azért, mert láttam egy nagyon fasza propagandát, az egész értelmezhetetlen képtelenség. Egy valamit lehet propagálni: a megismerést, és hogy meglévő helyzetekre gyűlölködés helyett értelmes válaszokat adjunk. Ugyanis - mivel a szexuális orientáció nem választás kérdése, hanem kialakul - így vannak LMBT-diákok, ha tetszik ez Toroczkai Lászlónak, ha nem. 

Ők iskolába járnak, ott pedig problémákkal szembesülnek, mint kirekesztés, gyűlöletkeltés ellenük, rejtőzködés kényszere, verbális és fizikai agresszió csak azért, mert azok, akik (erről olvasnivaló például itt és itt). Ez persze Toroczkai és a hozzá hasonló zsebnácik áldásos tevékenységének eredménye, akik az elmúlt pár évtizedes romboló tevékenységükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy most itt tartsunk. 

Az a program, amelyet éppen jogszabályokkal szeretne betiltani, az tehát éppen az általa okozott károk ártalamcsökkentésén dolgozik, nevezetesen, hogy a már meglévő konfliktusokat, problémás helyzeteket értelmesen, ésszel lehessen kezelni. Megértem persze, hogy ő ebben ellenérdekelt, hiszen ha esetleg a diákok azzal a szemlélettel szembesülnek, hogy a másik megbélyegzése és az artikulálatlan buziző üvöltözés és az erőszak helyett meg lehet ismerni a másikat, ráébredhetünk, hogy amúgy épp olyan ember, mint én vagyok, ezért nem kell utálnom, és a kérdéses helyzeteket értelmesen, racionálisan is meg lehet oldani, akkor minden bizonnyal gyorsan elfogy az amúgy sem túl népes szavazótáborának utánpótlása.

Én a kérdésben mindig ugyanazt az álláspontot foglalom el. A kormányközeli pártos sajtó ezért hol Piedesztálra emel, amikor éppen a szegedi szocialistákkal kerülök emiatt szembe, hol az objektivitás álcája mögé próbál a komment szekció csürhéje elé vetni. Hol engem próbál revolverezni azzal például, hogy a Jobbik homofób, hol a Jobbikot azzal, hogy én nem vagyok az. Sajnálom, hogy a makói önkormányzati képviselő úrnak csak a legkomformistább elutasításra tellett, de az én véleményem nem változott. Senkit nem érhet olyan dolgok miatt hátrány, amelyről nem tehet, amelyre nincs befolyással. Ma Magyarországon az LMBT-emberekkel ez történik, ami elfogadhatatlan és polgári jogállamban tűrhetetlen. 

Ezért önkénteskedem a Pride-on, ezért állok ki a házassági egyenlőség mellett, és ezért foglalkozom az LMBT-emberek nehézségeivel régóta újságíróként és civil aktivistaként egyaránt - függetlenül attól, hogy a valójában csak a saját pillanatnyi érdekeiket néző pártos médiumok és politikusok ezt milyen előjellel tüntetik fel.

Csak egy dolgot nem értek: tényleg olyan ultraliberális dolog lenne megismerni egymást?

A Jobbik “botrányairól” írtak cikket - nem meglepően a KESMA többi médiumához hasonlóan nyilván pörgetniük kell a sztorit. Ez volt az első cikkük, ami megjelent a témában. 

Ebben az szerepel, hogy engem állítólag megkerestek, de nem reagáltam. Ez azért furcsa, mert nem találtam se a saját levelezésemben, sem a Szegedi Civil Hálóéban. Mikor sikerült elérnem a lap felelős szerkesztőjét, ő azt mondta, szervezetünkhöz egy régebbi címük volt meg, ami elég furcsa, viszonylag fiatal szervezetként eddig ez az egy mailcímünk volt. Mindegy, elküldtem eddigre már magamtól a reakciom a témában és végül többszöri kérésre frissitették vele a cikket a végén.
(Mondjuk a nyomtatott Déli Szóban nagyon vicces lett, mert a “frissítés xy dátum” kivételével az egész cikket átemelték printbe, aminek eredménye az lett, hogy egyszer arra panaszkodnak, hogy a Háló nem nyilatkozott, majd két bekezdessel lejjebb ott van, hogy én a Háló alapítója azt nyilatkoztam, hogy...)

Már az eredeti cikkben hozzám kapcsolt idézés is necces volt, hiszen fontos elemeket nem említett a válaszomból, de ott az idézettel még úgy voltam vele, hogy kis jóindulattal a lényeg benne van. Azóta azonban írtak meg egy cikket az ezúttal már lényegesen gyengébb botránykeltésükről, amelyben azonban visszautaltak az eredeti cikkre.

Ebben szerepelt ez a mondat: "Tarnay Kristóf, a Szegedi Civil Háló alapítója azt nyilatkozta, hogy a problémákon és az esetleges nézetkülönbségeken felül kell kerekedni a közös célok elérése érdekében muszáj." - túl azon, hogy értelmileg is hibás - nagyon erősen torzítja, amit nyilatkoztam. Az, hogy én azt mondtam volna, hogy ezek csak problémák és nézetkülönbségek, amiken felül kell kerekedni egyértelműen azt sugallja, hogy elbagatellizáltam a kérdést, és nagyon fontos elemeket hagy ki.

Az eredeti, teljes választ közöltem a blogomon és amúgy szemlézte a Mandiner is. Alapvetően válaszomban nagyon röviden azt írtam, hogy:

1. ez elfogadhatatlan
2. ezt a Fidesz is teszi a Jobbikhoz hasonlóan (alkalmaz kirekesztő retorikát),
3. ennek ellenére a Jobbiknál erőteljes elmozdulás látható innen régóta, ezért
4. az újrakezdés lehetőségét meg kell adni, és
5. bizonyos konkrét ügyekben - úgy mondta,: "gócpontokban" - együtt kell működni a
6. helyi emberekkel, amennyiben ők szalonképesek (én Tóth Pétert annak tartom), és
7. ettől még a későbbiekben lesznek olyanok, ahol külön kell aktivizálni magunkat, majd megint máskor ismét együtt - ezt neveztem én kényszer-duális aktivizmusnak.

Értem, hogy ha csak visszautalunk valamire, akkor röviden kell összefoglalni, de a Szegedma ezt nagyon erősen torzító módon leegyszerűsítve közölte. Nem minősítettem a kirekesztő retorikát nézetkülönbségnek, és azt írtam, hogy a helyiekkel kell akkor együttműködni, ha erős elmozdulást látunk a párt egészében az irányváltásra.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, hogy Tégely József nem egy valódi személy, aki mögötte áll, az pedig információim szerint bár szerződésben all a lappal és rendszeresen ír bele, saját néven nem szerepel sehol, azaz nem lehet sehol fellleni, hogy bármi köze van a laphoz.

Talán akkor jelenthetjük ki, hogy nincs szükség már az LMBT-emberek elfogadásáért kiálló Pride felvonulásra, amikor egyszer úgy tudunk végigmenni, hogy nem kellenek kordonok, mert nincsenek gyűlölködő ellentüntetők, akik tojással dobálják a menetet - mondta Halászi Krisztina, a Szegedi LMBT Közösségért csoport tagja a Szegedi Civil Háló Gondolj másképp a jövőre! sorozatának első rendezvényén december 10-én.

A beszélgetésen megtudhattuk, hogy a szegedi civil szervezet sorra hallja a megdöbbentő történeteket arról, hogy egyes embereket hogy ér kirekesztés nemi identitásának kiderülése után. A középiskolás diákok közt végzett felmérés például olyan történetekről számol be, amikor diákokat szóban, majd fizikailag is bántalmaztak.

Volt, akinek vizet öntöttek a táskájába, másnak betörték az orrát. Ez utóbbinak saját beszámolója szerint azt mondta az osztályfőnöke, hogy viselje el valahogy ezt az érettségiig.

De aki azt gondolná, a fővárosban nincs homofóbia: egy budapesti gimnáziumban egy tanár pár éve amiatt szörnyűlködött a diákjainak, hogy látott egy “buzigyereket” a metrón, és azt fejtegette, hogy az ilyeneknek “be kéne verni a képét”.

Pont ezért volna fontos, hogy a tanárnak készülő hallgatók részesüljenek érzékenyítésben - ez ugyanis jelenleg nem történik meg, de nem csak az LMBT-emberekkel kapcsolatban, hanem pl. a romákkal és más kisebbségekkel szemben sem. 

Azon diákok élete, akik nem a biológiai nemükkel tudnak azonosulni, még a saját nemükhöz vonzódóékhoz képest is sokkal nehezebb. Sokan csak érettségikor, vagy egyéb iskolaváltáskor merik egyáltalán fölvállalni - mondjuk azáltal, hogy elkezdenek hormonokat szedni. Vagy befejezés előtt iskolát váltanak.

De ha azt hinnénk, a homofóbia kinőhető, látni kell, hogy a mai napig tucat olyan történetet hallani, amely arról szól, hogy kirúgtak, vagy nem vettek föl valaki munkahelyre, mert kiderült róla, hogy meleg. 

Ráadásul Szeged és a Dél-Alföld felmérések szerint még az egyik legelfogadóbb hely a fővárossal egyetemben a nemi kisebbségek irányába - kisebb településeken még rosszabb a helyzet. A mai napig rengetegen vannak, akiknek még saját családjuk előtt is titkolniuk kell, kik ők valójában.

A beszélgetésen szó esett arról, hogy a szegedi közösség igyekszik a szemléletformáló tevékenység mellett fellépni a jogsértésekkel szemben - az országos Háttér Társasággal és pl. a TASZ jogvédő szervezettel közösen - de nem tudnak mindenhol ott lenni. Akit jogsérelem ér, fordulhatnak hozzájuk, ugyanis ezt még mindig nagyon kevesen teszik meg - helyette megbecsülni is nehéz, mennyien burkolóznak hallgatásba.

Család

A családok évében bár a kormányzat futószalagon osztogatja, ki nem család, valójában nem a politikusok feladata ezt eldönteni. Azt azonban fontos megjegyezni - hangzott el -, hogy a homofóbiát legitimálhatja, ha vezető döntéshozók szájából hangoznak el konkrétan, vagy átvitten kirekesztő mondatok.

Ennél konkrétabb hatása van az általuk hozott diszkriminatív törvényeknek. Bár Magyarországon vannak szivárványcsaládok által örökbefogadott gyermekek, egészen abszurd akadályokat állítanak eléjük. Bejegyzett élettársi kapcsolatban élő meleg vagy leszbikus pár nem fogadhat örökbe, csak ha külön válnak. Amennyiben valaki csak párkapcsolatban él, úgy igen, de hivatalosan csak egyikük lesz nevelője a gyereknek.

A bejegyzett élettársi kapcsolat egyébként nem biztosít azonos jogokat a házassággal - például a másik nevét nem lehet a ceremóniához kapcsolódóan felvenni, csak külön eljárással, magasabb költséggel a születési név megváltoztatásával, ezen kívül öröklés terén sem biztosítottak ugyanazok a feltételek.

A család szeretetközösség. 

- foglalta össze Krisztina, ő lényegét tekintve mit tekint családnak. Azt is elmondta, azáltal, hogy a szivárványcsaládok nehezebben kapnak lehetőséget örökbe fogadásra, úgy amennyiben ez lehetővé válik, jobban, odaadóbban készülnek rá.

Előítéletek

- Amikor nálunk középiskolában biológiaórán szó volt a homoszexualitásról, minden fajta kommentár nélkül levetítettek egy "dokumentumfilmet", amely egy biszexuális férfiről szólt, aki a szeretőjétől elkapott HIV-vírussal megfertőzte a feleségét - érzékeltette, az oktatás mennyire megalapozhatja, és táplálhatja az előítéleteket.

Mára már nem számít betegségnek, de sokan még mindig akként tekintenek rá. Ezzel némiképp ellentmondásosan mások erkölcsi vétekként, és összemossák például a pedofíliával, amely egészen abszurd. Elhangzott: ha egy tanárt mondjuk meglátnak, hogy iskola után azonos nemű párjával találkozik, a szülők gyakran elkezdnek ellene dolgozni.

A vallásos előítéletek is jelen vannak, ugyanakkor pozitív tendencia, hogy egyre több LMBT-barát felekezet és gyülekezet alakul - van ilyen Szegeden is - ugyanis Krisztina hangsúlyozta: nagyon sok LMBT-ember mélyen hívő, és a velük szembeni ellenséges viselkedés komoly disszonanciát okoz bennük.